7. alkalom: Ábrahám számára Isten az első

1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: 
- Ábrahám! 
Ő pedig felelt: 
- Itt vagyok.  
2 Isten ezt mondta: 
- Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked!  
3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: 
- Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 
6 Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: 
- Apám! 
Ő pedig felelt: 
- Itt vagyok, fiam. 
A fiú megkérdezte: 
- Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? 
8 Ábrahám azt mondta: 
- Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. 
Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, 11kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: 
- Ábrahám! Ábrahám! 
Ő így felelt: 


- Itt vagyo 
12 Az angyal így szólt: 
- Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.  
13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés. 15 Az ÚR angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak a mennyből, 16 és ezt mondta: 
- Magamra esküszöm, így szól az ÚR, hogy mivel így tettél, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet, 17 azért gazdagon megáldalak, és úgy megszaporítom utódaidat, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai, vagy mint a homokszemek a tenger partján. A te utódod birtokolni fogja ellenségei kapuját,  18 és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra.  
19 Ezután Ábrahám visszatért szolgáihoz, elindultak, és együtt elmentek Beérsebába. Ábrahám továbbra is Beérsebában lakott.