6. alkalom: Fogadkozás és tagadás (Lukács ev. 22, 31-62.)

Az aranymondásunk:

„Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre.” (Lk. 22, 61.)

A mai történet a Bibliában:

31 „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32 de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erõsítsd atyádfiait.” 33 Õ erre így válaszolt: „Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!” 34 Jézus azonban ezt felelte: „Mondom neked Péter: nem szólal meg a kakas ma, amíg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.” 35 Azután ezt kérdezte tõlük: „Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” „Semmiben” - válaszolták. 36 Majd ezt mondta nekik: „Most azonban, akinek van erszénye, vegye elõ, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsõruháját, és vegyen. 37 Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bûnösök közé sorolták. Mert ami felõlem elrendeltetett, az most beteljesedik.” 38 Erre így szóltak: „Uram, íme, van itt két kard.” Õ pedig azt felelte: „Elég!”
39 Ezután eltávozott onnan, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment. Követték a tanítványai is. 40 Mikor pedig odaért arra a helyre, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” 41 Azután eltávolodott tõlük, mintegy kõhajításnyira, és térdre borulva így imádkozott: 42 „Atyám, ha akarod, vedd el tõlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” 43 Ekkor angyal jelent meg neki a mennybõl, és erõsítette õt. 44 Halálos gyötrõdésében még kitartóbban imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. 45 Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta õket. 46 Ekkor így szólt hozzájuk: „Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

47 Miközben ezeket mondta, íme, sokaság közeledett, amelynek élén Júdás, a tizenkettõ egyike haladt, és Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48 Jézus így szólt hozzá:„Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” 49 Amikor a körülötte levõk látták, hogy mi készül, megkérdezték: „Uram, odavágjunk a karddal?” 50 Egyikük oda is csapott a fõpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. 51 Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok abba!” És megérintve a fülét, meggyógyította õt. 52 Majd ezt mondta a fõpapoknak, a templomõrség vezetõinek és a véneknek, amikor odaléptek hozzá: „Úgy vonultok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. 53 Amikor nap mint nap veletek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.”
54 Miután pedig elfogták õt, elvitték és bekísérték a fõpap házába. Péter pedig távolról követte. 55 Mikor az udvar közepén tüzet raktak, és körülülték, Péter is leült közéjük.56 Amint ott ült a tûz világánál, meglátta õt egy szolgáló, szemügyre vette, és így szólt: „Ez is vele volt.” 57 Õ azonban letagadta, ezt mondva: „Asszony, nem ismerem õt!”58 Röviddel ezután más látta meg, és rászólt: „Te is közülük való vagy!” De Péter így válaszolt: „Ember, nem vagyok!” 59 Körülbelül egy óra múlva másvalaki is bizonygatta:„De bizony, ez is vele volt, hiszen õ is Galileából való.” 60 Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas.61 Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielõtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” 62 Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt.

Szombaton is találkozhatunk!

Ugyanúgy 6 órakor mint egész héten.

Gyere, hallgasd meg merre halad Péter története!